A Nagymamám
Fekszem az ágyon, álmodom még odaátról. Képek és érzések, ismert és ismeretlen emberek, kikkel egy síkon ténfergek.
Ismerős a hangja aki mellé szegődtem és leültem. Ismerem őt, hisz egykoron ő volt, ki mesélt nekem. De most csak én vagyok az aki beszél. Sokszor keresem őt álmaimban, hisz e földön nem lelem már sehol sem. Most milyen szép volt. Fiatal, szép sima arcú és mosolygós. Haja barna, mint a gesztenye. Kis idő múlva más helyre érkeztem, látások sokassága immár a képzeletben és szememben. Lassan virrad, félálom még kicsit ringat.